Lukács 1, 46-56.

57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

58Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.

59A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.

61De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.

62Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.

63Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.

64És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

65Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

66Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

Ézsaiás 41, 13-15.

13Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!

14Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje. –

15Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává.