Ézsaiás 22, 1-14.

1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? 

2 Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. 

3 Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 

4 Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van!

5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek Urától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 

6 Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 

7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.

8 Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát, 

9 meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat.

11 Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti!

12 Az Úr, a Seregek Ura azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.

13 De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”

14 Kijelentette nekem a Seregek Ura, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek Ura.

Róma 4, 20-21.

Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.