1.Krónikák 14, 8-17.

8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték egész Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük. 

9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. 

10 Akkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! 

11 Fölvonultak tehát Baal-Perácímba, és ott megverte őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten általam ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 

12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.

13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet. 

14 Ekkor Dávid újra megkérdezte az Istent, Isten pedig azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák felől vonulj ellenük! 

15 Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát! 

16 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Isten, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig. 

17 Dávidnak híre ment minden országban, és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között.

Zsidók 1, 9.

Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”