Zsoltárok 35, 1-14.

1 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 

2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! 

3 Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítelek téged! 

4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!

5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta pelyva. Az Úr angyala szórja szét őket! 

6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket! 

7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. 

8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 

9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának. 

10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented az elesettet az erőszakostól, az elesettet és szegényt a fosztogatótól. 

11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. 

12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 

13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.

14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 

Ap. Csel. 9, 31.

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.