Példabeszédek 20, 1-15.

1 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog.

2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét.

3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik.

4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. 

5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti.

6 Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? 

7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 

8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat.   

9 Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?

10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr.

11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! 

12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. 

13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel.

14 Rossz! Rossz! – mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. 

15 Lehet bőven arany és igazgyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj.

1.Korinthus 8, 1.

Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.