Példabeszédek 22, 1-16.

1 Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.

2 Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az Úr alkotta.

3 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.

4 Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. 

5 Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. 

6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. 

7 A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. 

8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és véget ér dühödt hatalmaskodása.

9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.

10 Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar, megszűnik a vita és a gyalázkodás.

11 Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. 

12 Az Úr szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. 

13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban.

14 Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az Úr.

15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.

16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.

Ap.Csel. 1, 8.

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.