Példabeszédek 8, 1-16.

1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?

2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. 

3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.

4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 

5 Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! 

6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 

7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 

8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. 

9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. 

10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! 

11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.

12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 

13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm.

14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. 

15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.

16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. 

Zsidók 2, 10.

Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé.