Példabeszédek 17, 15-28.

15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr.

16 Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? 

17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.

19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi. 

20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül. 

21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.

22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.

23 A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.

24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik. 

25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.

26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes. 

27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.

Jakab 4, 7.

Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.