Jób 5, 1-16.

1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 

2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 

3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.

4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 

5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 

6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 

7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 

8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 

9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 

10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 

11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.

12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót.

13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul.

14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.

15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.

16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 

Márk 12, 17.

Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.