Jób 14, 1-10.

1 Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal.

2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

3 És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 

4 Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 

5 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,

6 akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 

7 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 

8 Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 

9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 

10 De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 

János 12, 47-48.

Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.