János 10, 22-42.

22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe, és tél vala. 

23 És Jézus a templomban, a Salamon tornácában jár vala. 

24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! 

25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek. A cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek: 

27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.

28 És én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. 

30 Én és az Atya egy vagyunk.

31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.

32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól. Azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 

33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? 

35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), 

36 arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz – mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! 

37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem! 

38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.

39 Ismét meg akarák azért őt fogni, de kiméne az ő kezükből. 

40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala, és ott marada.

41 És sokan menének őhozzá, és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala. 

42 És sokan hívének ott őbenne.

Jónás 4, 2.

Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.