Jób 18, 1-11.

1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 

2 Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! 

3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? 

4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? 

5 Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. 

6 Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.

7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. 

8 Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. 

9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. 

10 Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. 

11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.

Lukács 12, 32.

Ne félj te, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.