Jób 20, 1-9.

1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 

2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, 

3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. 

4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, 

5 a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, 

7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett? 

8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.

Róma 8, 28.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.