Jób 35, 1-16.

1 Tovább is felele Elihu, és monda: 

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? 

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? 

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak teveled együtt. 

5 Tekints az égre, és lásd meg! És nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! 

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene, ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? 

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? 

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. 

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka, 

11 aki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? 

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt.

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. 

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt, az ügy előtte van, és te reá vársz. 

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra, 

16 azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

Galata 6, 9.

A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.