Jób 39, 19-30.

19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 

20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 

21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 

22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 

23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 

24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 

25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 

26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 

27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 

28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 

29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 

30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

Lukács 12, 43.

Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!