Jób 41, 13-26.

13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. 

14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. 

15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. 

16 Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. 

17 Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. 

18 Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. 

19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. 

20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. 

21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. 

22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. 

23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. 

24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. 

25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. 

26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.

Máté 25, 21.

Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!