Zsoltárok 120. Imádság idegen földön

1 Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 

2 Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől! 

3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? 

4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! 

5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! 

6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. 

7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.

Zsidókhoz írt levél 12,14

14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.