Zsoltárok 129.

1 Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –, 

2 sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 

3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. 

4 De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. 

5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 

6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. 

7 Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 

8 Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!

2. Thesszalonika 1,3-4

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban,  úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.