Zsoltárok 143.

1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! 

2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! 

3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 

4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. 

5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 

6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.) 

7 Siess, Uram, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! 

8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. 

9 Ments meg ellenségeimtől, Uram, nálad keresek oltalmat! 

10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! 

11 Tartsd meg életemet nevedért, Uram, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! 

12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!

 

Máté 7,8.

Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.