Zsoltárok 146.

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat! 

2 Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. 

3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. 

4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. 

5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, 

6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. 

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. 

9 Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. 

10 Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat! 

Kolossé 3,13-14.

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.