János 5, 31-47.
31. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32. Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.
33. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35. Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36. De nekem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok.
38. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;
40. És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
41. Nem emberektől nyerek dicsőséget.
42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
44. Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Zakariás 2,11.
És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közöttetek lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.