János 6, 22-34.

22. Másnap a sokaság, amely a tengeren túl maradt, látta, hogy nincs ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szálltak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

23. De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba, és elmentek Kapernaumba, megkeresték Jézust.

25. És megtalálták őt a tengeren túl, mondták néki: Mester, mikor jöttél ide?

26. Felelt nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek abból a kenyerekből, és jóllaktatok.

27. Ne olyan eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem olyan eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd nektek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

28. Mondták azért neki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29. Felelt Jézus és mondta nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.

30. Mondták azért neki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit cselekszel?

31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.

32. Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret.

33. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak.

34. Mondták azért neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!

Ézsaiás 12, 4-6.

És így szóltok azon a napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve. Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek! Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!