János 11, 1-44.
1
Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából.
2
Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg volt, aki megkente az Urat kenettel és a hajával törölte meg annak lábait.
3
Küldtek azért a testvérek ő hozzá, mondták: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4
Jézus pedig, amikor ezt hallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
5
Szereti pedig Jézus Mártát és annak nőtestvérét és Lázárt.
6
Mikor azért meghallotta, hogy beteg, még két napig maradt azon a helyen, ahol volt.
7
Ez után aztán mondta tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8
Ezt mondták neki a tanítványok: Mester, most akarnak téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda akarsz menni?
9
Jézus erre azt felelte: Avagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10
De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11
Ezeket mondta; és ezután mondta nekik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felkeltsem őt.
12
Azért az ő tanítványai így feleltek: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14
Ekkor azért nyíltan mondta nekik Jézus: Lázár meghalt.
15
És örülök, hogy nem voltam ott, ti értetek, hogy higgyetek. De menjünk el ő hozzá!
16
Tamás, akit Kettősnek mondtak, ezt mondta az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17
Elment azért Jézus, úgy találta, hogy az már négy napja volt sírban.
18
Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira;
19
És a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük halála miatt.
20
Márta azért, amint hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon ült.
21
Mondta azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23
Mondta neki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24
Mondta neki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25
Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26
És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
27
Mondta neki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
28
És amint ezeket mondta, elment, és titkon szólította az ő testvérét Máriát: A Mester itt van és hív téged.
29
Mihelyt meghallotta, azonnal felkelt és hozzá ment.
30
Jézus pedig nem ment még be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta elébe ment.
31
A zsidók azért, akik ő vele otthon voltak és vigasztalták, látták, hogy Mária sietve felkelt és kiment, utána mentek, mert ezt mondták: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32
Mária azért, amint oda ért, ahol Jézus volt, meglátva őt, az ő lábaihoz esett, mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33
Jézus azért, amint látta, hogy sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsult lelkében és igen megrendült.
34
És mondta: Hová helyeztétek őt? Feleltek neki: Uram, gyere és lásd meg!
35
Könnyekre fakadt Jézus.
36
Mondták azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt!
37
Némelyek pedig mondták közülük: Nem megtehette volna-e, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ne haljon meg?
38
Jézus pedig újra felindulva magában, odament a sírhoz. Az pedig egy üreg volt, és kő feküdt rajta.
39
Mondta Jézus: Vegyétek el a követ. Mondta neki a meghaltnak nőtestvére, Márta: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40
Mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41
Elvették azért a követ onnan, ahol a meghalt feküdt. Jézus pedig felemelte szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
42
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43
És mikor ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44
És kijött a meghalt, lábain és kezein kötelekkel megkötözve, és az arca kendővel volt leborítva. Mondta nekik Jézus: Oldozzátok el őt, és hagyjátok menni.
Zsoltárok 5, 12.
És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, akik szeretik a te nevedet.