János 19, 1-16.
- Akkor azért Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.
2. És a katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették és bíbor köntöst adtak reá,
3. És ezt mondták: Üdvöz légy zsidók királya! És arcul csapdossák őt.
4. Majd ismét kiment Pilátus, és mondta nekik: Íme kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
5. Kijött azért Jézus töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És mondta nekik Pilátus: Íme az ember!
6. Mikor azért meglátták őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltoztak, és ezt mondták: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus azért mondta nekik: Vigyétek át ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
7. Ezt felelték neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
8. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémült;
9. Ismét bement a törvényházba, és így szólt Jézushoz: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt neki.
10. Mondta azért neki Pilátus: Nekem nem felelsz? Nem tudod-e, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
11. Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem.
12. Ettől fogva igyekezett Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!
13. Pilátus azért, amikor hallotta ezeket a beszédet, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának neveztek.
14 .A húsvét péntekje; és mintegy hat óra volt. És mondta a zsidóknak: Íme a ti királyotok!
15. Azok pedig kiáltoznak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Mondta nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? A papifejedelmek így feleltek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
16. Akkor azért nekik adta őt, hogy megfeszítsék. Átvették azért Jézust és elvitték.
Prédikátor 3, 14-15.
Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.