Lukács 1, 67-80.

67Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:

68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.

69Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

70amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva,

71hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

72hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

73arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

75szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

76Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,

77hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által,

78Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,

79hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

80A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.

Zsoltárok 2, 6-8.

6Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!

8Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.