Lukács 20, 27-47.

27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 

28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.

29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 

30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 

31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 

32 Végül meghalt az asszony is. 

33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? 

34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 

35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 

36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.

37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.

38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. 

39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. 

40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

41 Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia? 

42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,

43 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” 

44 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?

45 Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 

46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, 

47 akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.

Sofóniás 3, 16-17.

16 Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! 

17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.