Ézsaiás 9, 7-20.

7 Egy igét küldött Jákóbnak az Úr, és az eljutott Izráelhez, 

8 hogy megtudja az egész nép, Efraim és Samária lakossága, amely gőgösen és dölyfös szívvel mondja: 

9 Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk! 

10 Fölbujtja ellene az Úr Recín vezéreit, és ráuszítja ellenségeit:

11 az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 

12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát.

13 Ezért kiirtotta az Úr Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre.

14 A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok.

15 Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek.

16 Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje.

18 A Seregek Urának haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz; senki sem könyörül a másikon. 

19 Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nincs mivel jóllaknia; saját karjáról is leenné mindenki a húst: 

20 Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

Lukács 3, 5-6.

5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 

6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”