Ézsaiás 29, 1-16.

1 Jaj Aríélnek, Aríélnek, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást, 

2 azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem. 

3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket.

4 Megalázottan fogsz beszélni a földön, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.

5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be!

6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között.

7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Aríél ellen hadakozott, és mindazok, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen. 

8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott.

9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól!

10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat.

11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve.

12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni. 

13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,

14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul.

15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?

16 Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!

Ap. Csel. 4, 29-31.

29 Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 

30 nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által. 

31 Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.