Ézsaiás 33, 1-12.

1 Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni!

2 Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején!

3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.

4 Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak.

5 Fenséges az Úr, magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

6 Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse.

7 Aríél emberei az utcán kiáltoznak, keservesen sírnak a békekövetek.

8 Kihaltak az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket.

9 Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja.

10 De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem! 

11 Szalmával vagytok terhesek, pelyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket!

12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el.

Máté 6, 33.

33 Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.