Napi Áhítat – 2022.10.09. (Vasárnap)

Márk 4, 21-41.

21 Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 

22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. 

23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!

24 Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 

25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, 

27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.

28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 

29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.

30 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 

31 Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, 

32 miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.

33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 

34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 

36 Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. 

37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 

38 Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? 

39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. 

40 Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 

41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

Zsoltárok 6, 10.

10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.