Zsoltárok 7, 1-18.

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 

2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 

3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 

4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,

5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 

6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 

7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 

8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 

9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 

10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!

11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 

12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 

13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.

14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 

15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!

16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.

17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 

18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.

1.Péter 2, 9.

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.