Zsoltárok 9, 1-21.

1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 

2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 

3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges! 

4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 

5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 

6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 

7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 

8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 

9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. 

11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. 

12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 

13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.

14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 

15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 

16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 

17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 

18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 

19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye. 

20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 

21 Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)

Lukács 3,6.

És meglátja minden halandó az Isten szabadítását.