Zsoltárok 10, 1-18.

1 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 

2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. 

3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat. 

4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.

5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 

6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 

7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. 

9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. 

10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 

11 Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!

12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! 

13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! 

14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.

15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 

16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. 

17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 

18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

1.János 5, 15.

Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.