Zsoltárok 14, 1-7.

1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.

2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 

3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –,

5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 

6 A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! 

7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

János 7, 38.

Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.