Zsoltárok 24, 1-10.

1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.

2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.

3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?

4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 

5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. 

6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 

7 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!

8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. 

9 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 

10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)

1.Korinthus 2, 5.

Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.