Zsoltárok 28, 1-9.

1 Dávidé. Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. 

2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. 

3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek felebarátaikkal, de rossz szándék van a szívükben.

4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!

5 Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.

6 Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat. 

7 Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. 

8 Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 

9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!

János 14, 14.

Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.