Efézus  4, 1-16.

1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 

2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,

3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 

4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 

5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 

6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.

7 A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 

8 Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.”

9 Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. 

10 Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. 

11 És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, 

12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, 

13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 

14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 

15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, 

16 akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.

Példabeszédek 13, 20.

Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.