Efézus 4, 1-16.
1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7 A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8 Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.”
9 Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10 Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11 És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,
16 akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
Példabeszédek 13, 20.
Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.