1.Thessalonika 2, 1-10.

1 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 

2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben.

3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 

4 Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.

5 Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 

6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 

7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 

8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 

9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. 

10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 

Zsoltárok 139, 1-6.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. 

2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. 

5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.