1.Mózes 15, 7-21.

7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.

8 Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? 

9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! 

10 Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. 

11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket. 

12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. 

13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig.

14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan.

15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.

16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.

17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között.

18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig,

19 a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat,

20 a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat, 

21 az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat.

Efézus 2, 8-9.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.