Lukács 1, 57-80.

57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 

58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. 

59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 

60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 

61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. 

62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. 

63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. 

64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 

65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 

66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: 

68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 

69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, 

71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 

73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 

74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 

75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 

76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 

77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, 

78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,

79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.

Ézsaiás 43, 25.

Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.