Jakab 1, 1-12.

1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,

3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.

4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 

5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 

7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 

8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 

10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.

11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.

12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

Ezékiel 34, 27.

A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak.