1.Krónikák 21, 14-17.

14 Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. 

15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett az Úr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.

16 Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak. 

17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! Uram, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd!

Kolossé 3, 2.

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!