Zsoltárok 30, 1-13.

1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 

2 Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 

4 Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

5 Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! 

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 

8 Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. 

9 Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz: 

10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

11 Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! 

12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 

13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Fil. 4, 19.

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.