Zsoltárok 31, 1-14.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 

2 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 

3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 

4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! 

5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!

7 Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.

8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 

9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 

10 Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 

11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. 

12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. 

13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. 

14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. 

Kol. 3, 23-24.

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!