Zsoltárok 36, 1-13.

1 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé. 

2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,

3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 

4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 

5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.

6 Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 

7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram. 

8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 

9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 

10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez! 

12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 

13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

János 12, 24.

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.