Zsoltárok 44, 18-27.

18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 

19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 

20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 

22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 

23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.

24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 

25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 

26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 

27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

Zsid. 13, 5.

Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”