Zsoltárok 45, 1-18.

1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.

2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 

3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 

4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 

5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 

6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. 

7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.

8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 

9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.

10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. 

11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! 

12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 

13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. 

14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. 

15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. 

16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. 

17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 

18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.

Lukács 24, 26.

Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?