Zsoltárok 46, 1-12.

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 

3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;

4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 

5 Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.

7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. 

8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 

9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 

10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 

11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

János 3, 30.

Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.