János 4, 43-45.

43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, 

44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 

45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

Jeremiás 30, 1-11.

1 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! 

3 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni.

4 Ezeket az igéket jelentette ki az Úr Izráelről és Júdáról. 

5 Így szól az Úr: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! 

6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit ágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának? Miért sápadt el annyira minden arc? 

7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!

8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, 

9 hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik.

10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki.

11 Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.