János 13, 1-11.

1 Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

3 Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, 

4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, 

5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. 

6 Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? 

7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. 

8 Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! 

10 Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. 

11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.

Zsoltárok 122, 7.

Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!